Reggel nyolckor az egész Eiffel-teret betöltötte a toldys gólyák és szervezők izgatott zsibongása, mely csak akkor csitult el, mikor a vonat jócskán késve megérkezett, mi megtaláltuk, majd elindult velünk Esztergomba. A vonat után néhány, a csoport méreteihez képest szűk busszal folytattuk utunkat Pé-li-föld-szent-ke-reszt felé, mely a szalézi rend kegytemplomából és annak ellátóépüleiből álló, idilli „település”. A rendháztól nem messze egy gyönyörű, Szent-kút névre hallgató forrás is fekszik.
Mihelyt megérkeztünk, a gólyák megismerkedtek leendő osztályfőnökeikkel, majd elfoglalták szállásukat, mely többek között pingpong és csocsóteremmel is el volt látva, s egy nagy rétre nézett. A rövid szusszanás után az idei Olimpián (többé-kevésbé) utolsóként végzett 7 ország után elnevezett csapatokba szerveződtek, és kezdetét vette a lehetőségek sora, hogy visszaszerezzék országuk nemzeti büszkeségét. A pólófestések néhol remekműszámba menő elkészítése után a csapatokat hat állomáson különböző vicces feladatok (például történetmesélős játék) várták, miközben az egy-egy csapat elfogyasztotta kései ebédjét.
A nap fénypontja viszont a szállás előtti rét pavilonjában, vacsora után tartott „tábortűz” volt, ahol bár tűz nem is, de jó hangulat mindenképpen volt, gitárral és énekszóval.
Másnap, az elmaradhatatlan és töretlenül népszerű reggeli torna után a csapatok tovább folytatták a versengést, ezúttal sorversenyek formájában. A versenyszámok között szerepelt „zsákban futás”, ahol a versenyzők párba álltak, és összekötözött lábbal futottak, míg egy másik játékban a csapattársak lába alatt átmászva kellett célba érniük.
Ebéd után következtek a nap hátralévő részét kitöltő foci és röplabda meccsek, ahol a gólyák rendkívüli állóképességről tettek tanúbizonyságot, tekintve nemcsak azt, hogy egész nap mozogtak előtte, hanem a játék hevességét is. A jól megérdemelt vacsora után a gólyák jövőbeli önmaguknak üzentek az „időkapszula” által, melyet csak hat év múlva bonthatnak fel, és amivel vicces emlékeket idézhetnek majd fel. A táborban kezdettől fogva voltak híresztelések egy bizonyos „éjszakai bátorságpróbáról”, a szervezők viszont ügyesen tagadták ezeket, míg már késő volt, és szegény gólyák a hajnali erdő sötétjében találták magukat, ahol egy „megkötözött” szervezőt kellett megmenteniük a többi szervező ijesztegetése közepette. Ezt sikeresen teljesítették.
A rövid alvásra virradó utolsó napon (a reggeli torna után), a csapatok még egyszer összemérték megmaradt erejüket, méghozzá a számháború művészetében. Ezután ebéd, majd szabadidő következett (pingponggal és csocsóval), miközben javában készültek az osztály- és csoportképek.
Ezt követően búcsút vettünk a tábortól, ahol remélem, mind a gólyák, mind a szervezők számára emlékezetes gólyatábort töltöttünk, és hazaindultunk.
