aLap

Hartay Luca: Zivatar

A Magyar Költészet Napja alkalmából meghirdetett iskolai verspályázatra számos nagyszerű alkotás érkezett. Az aLapban ezek közül válogatunk a következő hetekben.

Hartay Luca: Zivatar 

Mossa a víz a partot,  
Lágyan fodrozódik a víz, 
Érzések cseppjei közt, 
Egy fesztelen embert idéz. 
 
Valami indul lentről,  
Régi, ismerős áramlat, 
Ez talán az egyetlen, 
Mely a viharnak átadhat. 
 
Mossa a víz a partot,  
Hullám csap a kövek között, 
Ez a zaklató érzés, 
Amely lelkembe költözött. 
 
Szürke ruhát húz az ég, 
Villám csap át, dörgés rázza,  
Dörgésnek hat a szívem,  
Eszeveszett dobogása. 
 
Mossa a víz a partot, 
Kint jár már a fák derekán, 
Így temet maga alá,  
Ez a sűrű gondolat-ár.  
 
Sós, párás a levegő,  
Mind ki él, már elmenekült, 
Maradtunk, Isten és én,  
Szélviharban térdepelünk. 
 
Mossa a víz a partot,  
Újra nyugodt, csendes part az,  
Az előbbi zápornak,  
Már csak nyomai maradtak.  
 
Megmaradnak a nyomok, 
Gyógyulnak, de el nem tűnnek,  
S nem tudni fellegek, 
Felettem megint mikor gyűlnek.