Június 15-én Kulin tanárnő szervezésében páran ellátogattunk a Szépművészeti Múzeumba, ahol Hieronymus Bosch, középkori németalföldi festő legfőbb műveit állították ki. A kiállítás július 17-ig látogatható, és mindenkinek ajánljuk, aki érdeklődik a művészetek iránt.
Bosch a későközépkor egyik legkiemelkedőbb holland képzőművésze volt, de mégis, csak néhány közös jellemzőt tudnék mondani a kortárs da Vinci (vagy Michelangelo) műveivel. A németalföldi mester művészete nagyon különleges, mivel a XV. század második felétől egészen haláláig, 1516-ig alkotott, ezáltal művészetén a középkor és az újkor kettősége látható. A Bosch művek témája gyakran a vallás köré rendeződött, több híres festményén is vagy a pokol, vagy a mennyország látható, de több szent életét feldolgozó festményt is alkotott. Amiben azonban jelentősen különbözik a németalföldi mester a többi középkori festőtől, az az, hogy Bosch legtöbb festményén megjelenik az emberi gyarlóság, és nem csak a pokol ábrázolásakor. Sokszor az emberi bűnök adják a mű központját (pl. Bolondok hajója, A kőoperáció), de például a Jézust és a három királyokat bemutató festmény közepén jelenik meg Boschnál az Antikrisztus is.
Miután a múzeumban megvettük a jegyünket, kiderült, hogy külön biztonsági őrök fogják megnézni a táskáinkat, amiket végül le kellett adnunk a ruhatárban. A kiemelkedő biztonsági felügyelet azzal indokolható, hogy a Bosch kiállítás festményei több neves európai múzeum birtokában vannak, valamint a festmények eszmei értéke alapvetően is óriási. Amikor beléptünk, először az tűnt fel, hogy az egész kiállítóteremben a félhomály uralkodott, az egyedüli fényforrást a festményeket közvetlenül megvilágító lámpák jelentették. A termek hangulatát még az is fokozta, hogy a kiállítás alatt végig középkori gyászmisét megidéző zenéket játszottak be. A kiállítás első részlegén olyan festményeket láthattunk, amik Bosch korszakának a kettősségét mutatták be, ahol még élnek a középkori babonák, de a reneszánsz korszellem hatására a karakterek már realisztikusan vannak ábrázolva. A következő szekcióban azok a képek voltak kiállítva, melyeken Bosch saját társadalmának a kritikáját festette meg. Számomra ez volt a legérdekesebb részleg, érdekes volt meglátni, hogyan gondolkozott egy középkori nemes a saját társadalmáról, de ezenkívül több párhuzamot is fel lehetett fedezni a saját környezetünkkel. Az ezt követő szekciók már vallási témájúak voltak, kezdve Bosch pokol ábrázolásaival, Jézus földi cselekedetein keresztül, egészen a Földi gyönyörök kertjéig. A kiállítás legvégén egy kisfilmet is levetítettek, ahol közelről mutatták meg a grandiózus festmények kisebb részleteit. Számomra ez volt a kiállítás egyik legérdekesebb része, mert a film sok olyan apróságra hívta fel a figyelmet, amit alapvetően kihagytunk volna.
Sok embernek a középkori festészetről (de főleg a krónikákban található miniatűrök kapcsán) az abszurd karakterek, vagy furcsa ábrák jutnak az eszébe, és ezek a németalföldi festőre is jellemzőek voltak. A Szent Antal megkísértését ábrázoló festményen például egy patkány-szerű démon repül át a kép közepén, de Az utolsó ítélet című képen is bőven találhatóak számunkra nagyon furcsa figurák. Ezek azonban általában valamilyen szimbólumként funkcionáltak. A Földi gyönyörök kertje című festményen például a művészettörténészek több száz különböző szimbólumot fedeztek fel, de van még több olyan alakzat is, amelyek jelentését a mai napig nem tudjuk. Mégis, miután végignéztük a kiállítást, többekkel azt beszéltük, hogyha Bosch egy kicsit később született volna, akkor valószínűleg jó barátok lettek volna Salvador Dalíval.
Összegezve, úgy gondolom, hogy a Bosch kiállítást mindenkinek érdemes végignézni. Lehet, hogy sokaknak nagyon furcsa lesz a képi világ, de az biztos, hogy Bosch több művének mondanivalója, még több, mint 500 évvel később is elgondolkodtató lehet.
(Hieronymus Bosch – A bolondok hajója)
