Bizonyára nem csak engem foglalkoztatott már régóta az a kérdés, hogy mi lehet a Toldy padlásán. Diákként minden nap láthattuk a felfelé vezető út ajtaját, de arra, hogy beléphessünk rajta, azt gondoltam, végzős korunkig várnunk kell.
Ahogy címből is kiderült, nem kellett. Osztályom, a 9.b gyűjtötte a legtöbb pénzt a majálison, így jutalmul felmehettünk ide a tanév utolsó keddjén.
A második emelet fizika előadó felőli szárnyán lévő ajtón belépve egy csigalépcső fogadott minket. Libasorban haladtunk felfelé, ezután egy kisebb terembe értünk, majd egy másik, rövidebb falépcsőn feljutottunk a híres-nevezetes padlásra. Választ kaphattunk arra a kérdésre is, hogy miért nem alakítottak ki itt tantermeket. (Azért, mert csak egy, keskeny lépcső vezet le innét, ami tűzvédelmi szempontból aggályos). A padlást szerkezetileg három részre lehet osztani: a huszártorony alatti részre és a két oldalszárny feletti területre. A középső, huszártorony alatti részről egy-egy falépcső vezet le. A padlást belülről az épület többi részével ellentétben főként fa alkotja, fapallókon lehetett közlekedni, felfedezni a helyet, miközben sok apró ablakon kukucskálhattunk ki. Ahogy körbesétáltunk, lenyűgöző kilátásban volt részünk: megcsodálhattuk a Citadellát, a Halászbástyát, a Parlamentet és a Szabadságszobrot is.
De miért is Huszártorony?
Az elnevezés onnan ered, hogy a torony az épülettel nem párhuzamosan helyezkedik el, hanem elforgatva, mint egy huszár a lován. A torony nem mindig díszítette a gimnáziumot, jelenlegi formájában csak 2010-ben építették újjá. Ide kettesével engedtek fel minket. Először egy meredek létrán kellett felmásznunk, amit egy, az előbbinél jóval rövidebb, függőleges létra követett. Ezután már csak ki kellett kapaszkodnunk a keskeny peremre, és csodálhattuk is a háromszázhatvan fokos panorámát (figyelve arra, hogy ne tenyereljünk bele a 10 cm hosszú tüskékbe, amiket a galambok miatt tettek ki).
A torony megmászása a tériszonyban nem szenvedők szerint egyáltalán nem ijesztő, de tériszonyosok számára (én az utóbbiak táborát erősítem) félelmetes lehet. Viszont a lefelé vezető út sokkal kevésbe ijesztő, így mindenkinek ajánlom, hogy menjen föl, (valószínűleg😊) senki sem fog fennragadni. A kilátás pedig maradandó élmény lesz, ami a feledteti a félelmet.
A padláson járkálás közben találkoztunk egy galambbal is, aki az egyik ablakon repülhetett be. Hogy kijutott-e, és ha igen, akkor hogyan, azt nem tudhatom, hiszen vissza kellett mennünk a tantermekbe, így véget ért számunkra ez a nem mindennapi kaland.