A cikk rendszeresen frissül.
Miért/hogyan lett tanár? Mi motiválta pályaválasztáskor a döntését?
1992 őszén, az akkori felvételi tájékoztató könyvben kerestem, történelem iránti érdeklődésemmel milyen pályák közül válogathatok. És megláttam a tanári képzéseket. Elgondolkodtam, el tudom-e képzelni magam tanárként. A többi már történelem… 🙂
Perger Zoltán tanár úr
Nagyon szeret(t)em a matekot, és szerettem volna, ha minél többen értik és szeretik. Már gimnazistaként próbáltam segíteni az osztálytársaimnak, és nagyon motivált, hogy hogyan tudnám érthetően, érdekesen elmagyarázni nekik. Azóta is ezen igyekszem.
Nagy Klára tanárnő
Általános iskola felső tagozatos koromban merült fel először, hogy esetleg történelemtanár lehetnék, majd néhány más szakma, foglalkozás is felmerült, viszont az érettségi előtt újból megerősödött a pedagóguspálya választása. Társadalmilag hasznos tevékenység hozzájárulni a jövő nemzedék(ek) fejlesztéséhez, ezáltal pedig Magyarország jövőjének megalapozásához.
Németh György tanár úr
Már kisgyerekként is imádtam a húgomat tanítgatni. Szeretek emberek között lenni, szeretek valami hasznosat csinálni. Szeretem a változatosságot, de az állandóság keretei között. Ezeket így együtt a tanári pályában találtam meg.
Berkóné Erdős Judit tanárnő
Véletlenül…Eredetileg nem gondoltam rá. Volt toldysként, végzős egyetemista koromban hívtak vissza egy félévre, helyettesíteni, ekkor döbbentem rá: tanár vagyok.
Komárik Anna tanárnő
Érdekeltek az emberek, emberi kapcsolatok. Szerettem volna továbbadni a tapasztalataimat és a tudásomat.
Gorovené Cleve Krisztina tanárnő
Mi a legjobb a tanárságban? Miért éri meg Ön szerint ezt a pályát választani?
A legjobb: ezen a pályán értelmes emberekkel lehet együtt gondolkodni. A leginkább azt szeretem, ha felteszik azt a kérdést, amit épp én szeretnék, vagy egy olyat, amire nem tudom a választ. Ez azt jelenti ui., hogy feltűnt a kérdezőnek valami a tananyaggal kapcsolatban, tehát elgondolkodott rajta. Ráadásul így számomra is lehetőséget biztosít a tanulásra.
Perger Zoltán tanár úr
Érdekes ennyi különböző fiatallal kapcsolatban lenni. Nagyon sokszínűek, sokfélék, érdekesek, humorosak. Ez sokszor nem is egyszerű: jó szemszögből látni őket. De izgalmas kihívás, úgyhogy a diákok miatt éri meg. De nem lennék teljesen őszinte, ha nem írnám ide, hogy számomra a matek is nagyon jelentős lelkesítő tényező. Egyszerűen jó matematikával foglalkozni nekem.
Nagy Klára tanárnő
A tudásközvetítés, a gondolkodás fejlesztése, a kritikai szemlélet kialakítása.
Németh György tanár úr
A tanári pálya annak való, akinek igénye van arra, hogy kötelékeket építsen ki, hogy bevonódjon a diákok, a szülők, a családok életébe, és hinni tud abban, hogy hasznos segítőjük lehet a felnőtt életben való elindulásban úgy karrier, mint személyiség terén. Számomra is ez a legjobb: kiérdemelni a diákjaim bizalmát, és minden erőmmel segíteni őket álmaik megvalósításában, szárnyaik bontogatásában.
Berkóné Erdős Judit tanárnő
Adni. Formálni, építeni, szeretni. A műalkotásokról beszélgetve emberségre, empátiára, tiszta gondolkodásra nevelni. A többi másodlagos.
Komárik Anna tanárnő
A legjobb, hogy az osztályteremben egyedül lehetek a diákokkal. Tudok laza,intim, jó hangulatot teremteni. Lelkesíteni, biztatni őket. Sokat tudok meg a diákoktól az élet nagy dolgairól. Tudok haladni a korral, követni a változásokat.
Gorovené Cleve Krisztina tanárnő
Kérjük, ossza meg egy kedves emlékét, ami a tanári pályán érte!
Szerencsére nagyon sok kedves emlékem van, nehéz választani. De talán az alábbi, még az előző évezredből származó történet jó lesz:
Nyári táborban Activity Actiont játszottunk. Én egy 11 éves kislány társaságában vágtam neki a játéknak. Kihúztam a feladatom: „Mutogasd el, hogy >Beleesik a pöcegödörbe<!”. Az esélytelenek nyugalmával, legalább a részsiker kedvéért az első szóval próbálkoztam. Azaz elkezdtem leugrálni a padról, olyan „beleesős” jelleggel, hátha megérti a kislány. Mit mondjak, nem jutottunk messzire, de én azért folytattam a kísérletezést. Egyszer csak feltűnt a tábor kapujánál egy középkorú, kimondottan elégedetlen úriember, valahol a mélyvörös és a sötétlila közötti színárnyalattal az arcán, és hangosan kiabált: „Hol a táborvezető?” (mint nem sokkal később kiderült, az egyik diák szórakoztatónak találta csónakázás közben minél többször minél közelebb elhaladni a közeli horgászok zsinórjai mellett, amit ők valamiért kevéssé találtak viccesnek).
Erre a táborban tartózkodó nyolcadikos srácok hangos hahotában kitörve: „Ott a táborvezető! Épp ugrál le a padról!”
Perger Zoltán tanár úr
Amikor bekerültem az iskolaújság tanári aranyköpései közé. Szeretem a jó humort, és a jól sikerült vicceim az elsők, amiket mindig elmesélek itthon. Örülök, hogy van pár, ami a diákok szerint is jól sül el.
Nagy Klára tanárnő
Az első történelemórák valamelyike, amikor az egyiptomi piramisokat mutattam be az első „saját” osztályomnak, s Kákosy László egyiptológus Ré fiai című könyvéből mutattam fel néhány fotót ezekről a monumentális építményekről. Azok a csillogó szemek!
Németh György tanár úr
‘Zöldfülű’ kezdő osztályfőnökként osztálykirándulásra vittem az osztályomat. Azt találták ki, hogy menjünk el éjszakai túrára az erdőbe, rakjunk tüzet és énekelgessünk. Az erdő közepén azonban hatalmas eső kapott el bennünket méghozzá a szállásról elhozott pokrócokkal együtt, amiken ücsörögni terveztünk. Fenéken szánkáztunk haza az agyagos talajon, de szerencsére mindenki épségben megvolt. A fekete leves csak másnap jött, amikor a szállás tulajdonosa tajtékozva hívta fel az iskolát, hogy itt van egy osztály két szerencsétlen tanárral, akik tönkretették a pokrócait. Pataki igazgató úr azt mondta, hogy adja át nekem a telefont. Nem kis izgalommal átvettem a kagylót. Pataki igazgató úr csak annyit kérdezett: Jól vagytok, fiam? Nincs semmi bajotok? Csak ez érdekelte. A tőle kapott bizalom növesztett engem naggyá és kísért el egész további pályámon.
Berkóné Erdős Judit tanárnő
Pár éve érettségizett egy osztály, ahol valahogy különösen jól működött minden. Nagyon mély beszélgetéseink voltak, amire mindenki figyelt. Valamelyik óra után odajöttek ketten, azon keseregtek, mi lesz, ha már leérettségiztek, nem lesz több óránk. Azt válaszoltam: akkor már a barátnőim lesznek. Azóta is tartjuk a kapcsolatot.
Komárik Anna tanárnő
Nagy élmény nekem, amikor a diákok tükröt tartanak elém. Idézik a gyakran használt mondataimat és utánozzák a mozdulataimat. Ezt viccesnek , de ugyanakkor komoly dolognak is tartom. El-el gondolkodom rajta, hogy kell-e, tudok-e , szükséges-e változtatnom.
Gorovené Cleve Krisztina tanárnő
